- Írta: Vadászi Árpád
- Kategória: Versek
- Megjelent: 446 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Olyan jó volna
olyan jó volna könnyűnek lenni
érezni hogy finoman átölel a semmi
lassan emelkedni egészen az égig
a világ hangosfilmjét a csendből nézni végig
olyan jó volna lenni nehéznek
sárnak és pornak melyet annyian lenéznek
sima talajnak kopogó kőnek
tudni hogy a hátamon a remények felfelé nőnek
tényleg jó volna lenni ennek meg annak
megélni azt hogy engem lenni hagynak
de nem akarok többé csak önmagam lenni
nem akarom hinni hogy az egész csak ennyi
Vadászi Árpád
Bemutatkozó
Elhagytam az ötödik ikszet,
mikor rájöttem, hogy a tollam viszket.
Kiderült, ha vele a papírt vakarom,
ha nagyon akarom
a karom
úgy lendül,
hogy biztos lehetek benne szentül
- mivel agyamban a hangya bent ül –
amit leírok vele,
viccel, rímmel, történetekkel lesz tele.
Már sok mindent tollhegyemre tűztem,
csengő-bongó szavakat szavakba fűztem,
passzióként űztem,
amit lebetűztem.
Vadászi Árpád