Csillagfényszonett

Bárhol, a világnak bármely féltekén
homályban kallódva gyakran ráébredsz,
kalandos életed nem lovagregény,
a hős nem mind nyer, s a többség mindig veszt.

Vesztes szíveden a kéreg bár kemény,
de apád s anyád soha nem feledve,
csillagok ők az emlékezés egén,
ahol sós fényük könnyed is lehetne.

Eszmélésed óta mindig ott vannak
(mint szülői házon a kitárt ablak,
amin kitekintve várják a fiút),

üres zsebekkel is tudod, gazdag vagy,
fényük ezüstje a záloga annak,
szürkületben is lásd, hol az a kiút.

 

 

Korábbi megjelenés: Irodalmi Rádió: Álmodból fogantam /antológia 2018/

Utoljára frissítve:2018. november 24., szombat 14:05
Török Nándor

Bemutatkozás


A versek, a költészet számomra mindig is mentőövet jelentettek és jelentenek, egy menekülési lehetőséget biztosítanak bizonyos szituációk, jelenségek feldolgozásához, megértéséhez, meg-oldásához. Egyre inkább szükségem van erre, hogy a világban az általam elképzelt értékrend hiánya ne zavarjon és együtt tudjak élni vele (a megváltoztathatatlannal). Ezért fontosak a versek, akár olvasom, akár írom őket.
Emellett persze lenyűgöz a nyelv szépsége, a szavak variálhatósága, a bennük lévő rejtély meg-fejtésének élménye. Magával ragad ugyanabban a sorban a betűkbe bújtatott szórakoztató já-ték és a szárnyaló gondolat filozófiája.

Megjelent köteteim:

Érzelmek sodrában, 2015
Pajzs a résen, 2016
Hangok szürkületben, 2019
A Pillanat geometriája, 2020

Tovább a kategóriában: « Elmefásulás Olyan jó volna »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned