Aluljárói maradók

Munkaeszköze a kalap, nem tudom,
mennyire fedi,
ha felteszi, a valóságot
a lecsúszott.
Most a lépcső alját szegi.
Soványsága nem birkózik

övön aluli ütéssel
ezért sem kérdezem,
szeméből sem akarok
semmit kitúrni,
ami talán szemétség,
és felsértene személyiségi jogot.

Amit formál: az
ingatag-hajlék,
sivatag-életvitel. Ha marad.
Felbukkanok gyorsan a felszínre,
lépcsőt veszek be. Kettesével.
Egy légcsöves felszabadul.

Nem maradt semmim,
ami malaszttal teljes lenne,
az aszfalt is hőre keményedik,
léket kap a lélek.
Csak elérjem az iniciálés vonatot,
a párhuzamosokat összekötni.

Stonawski József

Stonawski József
1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.
A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.
Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban (Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint magánkiadásban öt önálló kötetben a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Stonawski József

Tovább a kategóriában: « Festőtábor Egymásrautaltságok »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned