XCI. Levél

Tajtékzó habokban
fürödni nem lehet,
viharos gondolat
táncoltat föld felett,
míg bírod.
A halál, az élet
a vesszőparipád,
nyergében ülve
megnézed, odaát
mi van.
Vissza-visszatérve
csak nevetsz az életen,
kacérkodsz gonosszal,
jóval és énvelem.
De meddig?
Hattyúk csőréből
a halakat ellopod,
rég nem áll szóba
már veled az angyalod.
Meglátszik .

Mikus Vilmos

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Mikus Vilmos

Tovább a kategóriában: « Tévedés XLVI. levél »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned