MEGMARADT KEZÉVEL


Lassan múlik az idő a víziló szájában, mondta
vérvesztességtől indigóra szürkült arccal a rákhalász
a sürgősségi sebészet kerekes hordágyára hanyatló fejjel,
s közben megmaradt jobbjával hevesen hadonászott,
mint aki attól retteg, valahogy visszapottyanhat a folyóba,
lassan múlik, fújta ki újra, vérhabosan, s kapaszkodó tekintettel
a rémülten elforduló nővér szemét kereste, hiába,
jóember, de hisz neked abból van épp a legkevesebb,
gondolta amaz, s mintha keresztre feszülne érte,
némán magához ölelte a készséges infúziós állványt.

Köves István

KÖVES ISTVÁN

(1938.03.29. -            )

Költő, drámaíró. Amit tud, azt nem a JATE Bölcsészettudományi Karán, vagy a Színház- és Filmtudományi Főiskolán tanulta, ott csak diplomákat szerzett. Életét (eddig) az irodalom és a könyvek jelentették: néhányan az ELTE Egyetemi Könyvtárának főkönyvtárosaként, a Magvető Kk. lektoraként, a Magyar Ifjúság, illetve az Ifjúsági Magazin irodalmi szerkesztőjeként, a Pécsi Nemzeti Színház, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió dramaturgjaként és számtalan irodalmi kör, klub, társaság alapítójaként, antológiák szerkesztőjeként emlékez(het)nek rá.

Versei és novellái számos folyóirat, heti- és napilap hasábjain olvashatók, s újabban a világhálón (bővebbet a Google és a Facebook) is megtalálhatók.

Megjelent kötetei:

MIDLIFE CRISIS (London, 1967)

VOLTOMIGLAN – VOLTODIGLAN (Bp., 1975)

BLUE BOX + BLACK BOX (Bp., 1986)

BABÉRT BABÉRT (Bp., 1987)

AKKOR IS BOLDOGOK LESZÜNK (Bp., 1991)

EGY/SZEM/TANÚ (Szeged, 2002)

TÖRT/ÉN/ELEM (Szeged, 2004)

KUPLERÁJBAN NINCSEN SZŰZLÁNY (Bp., 2016)

ULICKAJA SZOKNYÁJA MÖGÉ BÚJVA (Bp., 2017)

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned