- Írta: Kelebi Kiss István
- Kategória: Versek
- Megjelent: 213 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Három akvarell
Vihar
Fűszálvonókkal
zápor-húron
fölzengett a dallam
és én klottgatyában
álltam a zenekarban,
néztem az őrült
karmestert, amint
villámpálcával csupán
az üstdoboknak int.
Tópart
Teknősbéka háton
öreg csönd pipázik
és olvassa a múlékony
jeleket:
haluszonyok hieroglifáit.
Koraest
Pöndör kacs nyújtózik,
mentené a süllyedő Napot,
de csak a drótig ér.
A kazal oldalába fúrja magát
és elalszik a szél.
Rosszul exponált,
homályos fénykép lett a táj,
nyugodt, de a csend
burkát néha fölhasítja
egy rosszat álmodó madár.
Kelebi Kiss István
Önkép
1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.
Jelenleg nyugdíjas vagyok.
Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.
Verseim jelentek meg:
a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.
Négy kötetem van:
Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)
Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.
Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.