Három akvarell

Vihar

Fűszálvonókkal
zápor-húron
fölzengett a dallam
és én klottgatyában
álltam a zenekarban,
néztem az őrült
karmestert, amint
villámpálcával csupán
az üstdoboknak int.

Tópart

Teknősbéka háton
öreg csönd pipázik
és olvassa a múlékony
jeleket:
haluszonyok hieroglifáit.


Koraest

Pöndör kacs nyújtózik,
mentené a süllyedő Napot,
de csak a drótig ér.
A kazal oldalába fúrja magát
és elalszik a szél.

Rosszul exponált,
homályos fénykép lett a táj,
nyugodt, de a csend
burkát néha fölhasítja
egy rosszat álmodó madár.

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned