Rejtekből beavatáson


Mitra vonzza szembogaram ma folyvást.
Harcosokkal telt meg a templom éjjel,
ott nyüzsögtek bort iszogatva csendben,
római század.

Majd a pap jött, - tűntek a kanta, tömlő –
énekelve, szép daliák körötte.
Pőre testük csak falevél takarta,
arcukon árny ült.

Egy hatalmas állat üget nyomukban:
istenük kegy – áldozatul bikát vár.
Döng a lépte, fújtat az orrlikán át,
s vére aláhull.

Megkenődnek azzal a pőre ifjak,
míg a pap kántál sebesen, s imádkoz:
Ó, fogadd el áldozatunkat mostan
fény ura, Mithrász!

Majd a bőrt, szőrt, csontokat félre rakva
már a drága, szép husokat sütik mind…
Furcsa istenség, aki húsra nem vágy…
Érje be csonttal!

Haász Irén

Bemutatkozás

Haász Irén vagyok. 1954.-ben születtem, Budapesten. Nevelőszülőknél nevelkedtem. Sajátos életem során közgazdasági végzettséggel több szakmában és munkakörben próbálkoztam több-kevesebb sikerrel. Voltam vállalkozó és alkalmazott, vezető és beosztott, eltartó és eltartott. Három gyermek nevelése nyomta vállamat, olykor egymagamban, mivel második házasságban élek. 2008-ban súlyos betegséget diagnosztizáltak nálam, a kezelés alatt írtam első regényemet figyelemelterelés ürügyén. Ifjúkori verseim elkallódtak már, az idő folyamán az élet más területeivel voltam kénytelen foglalkozni, de kis unokám születése óta ismét írok, és immár őrzöm rapszodikusan születő szerzeményeimet. 2010.-ben a Hajnal kikötői c. antológiában válogatás jelent meg gyermekverseimből, s a kiadó további működésre buzdított. Tagja vagyok több kulturális klubnak és portálnak, szerepelek antológiákban, kaptam néhány díjat is, köztük a 2015-ös Gödöllői Irodalmi Díj ezüstjét. Novellákat és második könyvemet írogatom, lustán, mert közben megátalkodottan verselek…

Legfrissebbek a szerzőtől: Haász Irén

Tovább a kategóriában: « Pannon polgár panasza Elékszem »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned