ÓDA A NYELVHEZ


A szó, melyre születtél
és éltet: kenyered,
anyád ajándéka, véred –

jogod a emberre,
út a mindenségbe
s éhed kényszere.


A nyelv, melyre ébredtél,
templom hűvöse,
táplál mint lelked üdve,

megváltás igérete,
mely nélkül csak tántorogsz,
sötétből nemlétbe vándorolsz-

óvóhely a menekvésben
takaró és védelem,
szived ere: lételem.

Nyelved az, mi felnevelt,
és mint föld, kincstermő,
léthossznyi levegő.

Utoljára frissítve:2018. október 08., hétfő 15:06
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ : B.TOMOS HAJNAL

Első versemet 13 éves koromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 15 kötetem jelent meg, közülük 4 interjút és rövidprózát, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Ezt követően nyugdíjazásomig középiskolai tanárként dolgoztam. A nyomtatott kiadványok közül jelenleg a Brassói Lapok, a Székelyföld, a Várad, a Kalejdoszkóp és az Aranypor közli írásaimat. Ezzel párhuzamosan több internetes portálon is jelen vannak alkotásaim, valamint a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok. 2020-ban az Előretolt Helyőrség, a Litera-Túra Kiadó és a Liget folyóirat által meghírdetett alkotói pályázatok nyertese lettem.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned