EGY TÉLIKABÁT MAI ARCHITEKTÚRÁJA

Semmi sem változik,
azaz minden,
ha kicsit elmozdulsz,
ha más szemszögből,
új télikabátból nézel szét.
Mondjuk volt egy jó barátod,
olyan, aki bizonyitottan jó volt
és bizonyitottan barátod -
s most körbekattogod
a szabályosan bejelölt 360 fokot
többször is, hogy elhidd:
már nincs –
kiesett valahol,
valamelyik rostaszemen,
simán elhányódott,
mint leszakadt, fényes gomb
a régi nagykabátról
s te ott maradtál
a hátrahagyott űrben,
mint koszos közvécében,
melynek falára valaki
piros festékkel nemiszervet mázolt.
Vagy mást mondok:
legutóbb volt egy gyermeked,
holtbiztosan szeretett
s te meghaltál volna érte -
aztán nyomtalan felszivódott,
kiesett abból a bizonyos látószögből,
vért hörgő szived mágneses zónájából
végkép megszökött,
nagykabátot váltott,
(talán arcot is)
más lett hátravetett pillantása,
más lelkének ikerpárja
s a távolság azóta csak nőtt,
mint üres szinpadra eső árnyék -
mögötte, a súlyos szinfalak takarásában
maradt a LECKE,
melyet egyre csak olvasol,
biflázol, de nem megy a fejedbe.

Nyugalom: nem te vagy az első,
akiből kiloptak lényeges ásványokat
s most csak kattog
fokról fokra maga körül,
nem találja borsónyi bolygóját
az egyre hatalmasabbra nyiló
evilág szájában,
nem ismeri meg egyszál-önmagát
a régi nagykabát nélkül -
csak a SEMMIT markolja,
mely nem lehet szép,
se békés, se lágy,
csak a bezsaluzott ablak mögött
penészlő hiány.

Utoljára frissítve:2018. október 08., hétfő 15:00
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ : B.TOMOS HAJNAL

Első versemet 13 éves koromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 15 kötetem jelent meg, közülük 4 interjút és rövidprózát, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Ezt követően nyugdíjazásomig középiskolai tanárként dolgoztam. A nyomtatott kiadványok közül jelenleg a Brassói Lapok, a Székelyföld, a Várad, a Kalejdoszkóp és az Aranypor közli írásaimat. Ezzel párhuzamosan több internetes portálon is jelen vannak alkotásaim, valamint a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok. 2020-ban az Előretolt Helyőrség, a Litera-Túra Kiadó és a Liget folyóirat által meghírdetett alkotói pályázatok nyertese lettem.

Tovább a kategóriában: « Nagyasszony Óda a nyelvhez »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned