TÖREDÉKEIM

 

mint tétova ismerősök,
ujjaim illatával,
szemem oválisával távozott
amerikánusok, elvándorlók,
sápadt beletörődők –
egyik hatalmas bivalyfelhőkkel
készülő vihar volt,
aztán csak elnapolódott,
beolvadt egy új gondolatba,
mint ahogy ágyukból készültek
anno a harangok.
Másik széle-hossza-egy fanyűvő,
(valahol egy sorközön szétpukkadt)
visszhangja most folt
egy sárga oldalon,
és volt egy lábán elhervadt szépség,
ki mozgóképeket árult egy
gyünyörű, ideiglenes folyóról,
(az ifjúság lehetett?)
de elszakadt hangja,
mint vékony cérnaszál,
melyen süllyedő élete cincál.

Időközben eltörpült
körülöttem a világ,
már szemüveggel sem látom
magam bennük -
csak ritkán kattan ismerősen
egy-egy rim,
mint katatón kakukk hangja
egy távoli ligetben.

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 14:52
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Kettős érték-tábla Hagyaték »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned