Szerettem volna...

Szerettem volna itt lenni a Semmi!
Kit nem értesz, bár néha megcsodálod,
akiben nem képes senki hinni,
tulajdonképp,
a halálod!

Szerettem volna...
mit is, nem értem!
...Talán, csak annyit,
hogy felfogd, hogy vagyok!
S miattam születnek
szárnyakkal együtt,
a földön itt ragadt, szárnyas
angyalok!

2018.07.10

Vernyik László

Vernyik Lászlónak hívnak. 1974 december.24-én születtem Gyöngyösön.
Munkás családból származom. Édesapám vízvezeték szerelő, édesanyám konyhalány volt. Egy húgom és egy öcsém van. Elváltam. 12 évig voltam nős. Egy lányunk született, aki 14 éves már és éveken át egyedül neveltem.

Hat éves koromban írtam meg első gyermek versemet. Azóta sok víz lefolyt a Dunán...Mára nagyjából 1500 versem van. Példaképeim A Nyugatos költők, de mindenek előtt József Attila!
Tagja és alapítója vagyok a gyöngyösi Vachott-körnek. Fellépek saját versekkel, de más költőktől is szívesen szavalok.
Gyöngyöspatán történelmet tanítok a Nekcsei Demeter Általános Iskolában. Diplomát 2005-ben szereztem az egri Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán.
Beszélek franciául(sokat kopott sajnos) kicsit latinul és most kezdtem finnül tanulni.
A legelképesztőbb időpontokban vagyok képes írni, ha jön az ihlet nincs mit tenni! Ha az Irodalom használni akar, a költőnek cselekednie kell, hogy vigye a fényt és lelkileg adni tudjon az embereknek! Ez küldetés, ezért élek, nehéz út, de mégis óriási érzés, annak élni, amit szeretek csinálni...

Tovább a kategóriában: « Találkozás Nem tart sokáig »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned