MINTHA KACAGNÉK

Nem tudok sírni,
mert tágra nyílt szemekkel
figyelem unokám,
ne rántsa magára az eget –
nem akarok sírni,
mert épp most röppent kézfejemre
egy katicabogár,
s már nagyon régen láttam egyet
ilyen közelről:
ideje megszámlálni pöttyeit
s hallgatni aprólábas mélázásait.

Nem sírhatok,
mert most halad el előttem
egy száz éves ember
és szemében ott vannak,
az ellobbant percek
irdatlan szénkupacai,
melyek a lét-nyomás alatt
gyémánttá nemesültek,
(tiszta csillogás a későesti égen).

Nem tudok sírni,
mert épp csorognak a könnyeim,
mintha kacagnék.

Utoljára frissítve:2018. november 05., hétfő 15:22
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ : B.TOMOS HAJNAL

Első versemet 13 éves koromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 15 kötetem jelent meg, közülük 4 interjút és rövidprózát, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Ezt követően nyugdíjazásomig középiskolai tanárként dolgoztam. A nyomtatott kiadványok közül jelenleg a Brassói Lapok, a Székelyföld, a Várad, a Kalejdoszkóp és az Aranypor közli írásaimat. Ezzel párhuzamosan több internetes portálon is jelen vannak alkotásaim, valamint a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok. 2020-ban az Előretolt Helyőrség, a Litera-Túra Kiadó és a Liget folyóirat által meghírdetett alkotói pályázatok nyertese lettem.

Tovább a kategóriában: « Talaj menti fagyok Jóra fogadni »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned