Hazudsz

Hatvankét éves lettem én.
Mögöttem maradt sok kemény
napom.
Hagyom.

A nyári nap, ha simogat,
foltos szeplőket hívogat:
van ám
ragyám.

Ha ősz táncol a lombokon,
kabátom állig gombolom,
vacog
a fog.

S a télnek jeges ujjai
didergő lelkem húrjai
rideg-
hideg.

Tavasz, ha bontja szirmait,
nem járok csárdást, szirtakit.
Virtus?
Nincs tus!

Hatvankét éves, mit akarsz?
Szeretetmorzsát csak kaparsz,
ha tudsz.
S hazudsz.

Hazudsz magadnak hajnalon,
hogy ma eljön az alkalom,
s ragyog
napod.

Hazudsz szivárványszíneket,
a feketét nem szívleled,
örök
körök.

S bár bűzlik már a holt napod,
hazudsz magadnak holnapot,
temetsz,
feledsz.

Látod, csendben oda jutsz, hogy
mosolygó arccal csak hazudsz,
ha tudsz.
Ha tudsz.

Vaskó Ági

Önéletrajz

Vaskó Ági vagyok. Ötvenháromban születtem.

Gyermekfejjel ontottam a verseket, melyre Padisák Mihály szintén versben válaszolt a Miska bácsi levelesládája című rádióműsorban.

Felnőtt fejjel a versírás már nem mindennapos nálam, de annál nagyobb öröm, ha megtörténik.

Örömeimet kezdetben a Poeton, majd az ARSok a 7torony, az Élő Magyar Líra Csarnoka és A Hetedik irodalmi portálon osztottam meg.

Szívhajtásaim antológiákban és három saját verseskötetben szöktek szárba.

Könyveim címei:

  • Hajnalfényű gondolat,
  • Illanó idő,
  • Csendből fakadt.

Érzelmeim dallamon- ritmuson válnak lüktető sorokká, s öltenek kötött vagy szabad versformát.

A vers lelkem kifejezőeszköze, általa sírok, vagy épp nevetek.

Legfrissebbek a szerzőtől: Vaskó Ági

Tovább a kategóriában: « Öt haiku
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned