csend szülte víziók

káprázat nélküli nap volt
a csend
szabadjára engedte hatását
a végtelenbe
és várta alkonyát
hogy ismét megpihenjen

a porrá zúzott múlt is
feltámadt pillanatokra
és beporozta a mát

így folytatódott az emlék
újra teremtve önmagát

2014.06.19.

Kránitz Laura

Budapesten élek.

Mottóm: Edgar Allan Poe: Álom az álomban- című versének két sora.
Úgy érzem, megfogalmazza azt a hangulatot, világot, amely közel áll hozzám!
„Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.”

Aktívan 2009 óta írok, előtte kihagyásokkal.
Verseim fő témái: gondolataim arról, hogy látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok.
Szeretem a filozofikus gondolatokat, a tömörített, lényegre törő fogalmazásokat, az élet értelmét kereső boncolgató írásokat.
A szabad versformát kedvelem.
Érdekel minden, ami művészettel kapcsolatos, és kiemelkedik az átlagból.
Tartalmilag a tömörített formát szeretem.
.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kránitz Laura

Tovább a kategóriában: « Gondolattöredékek Őszülő »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned