gondolattöredékek

a megbocsájtás lépcsője véges
gyöngepontokon időleges a kapaszkodó
elönt még az érzés emlékezete
mi feldolgozhatatlan romboló
a feloldás képzeletutazás
mint lehetséges kegyelem
de az ego belsőkésztetése
nem engedi a lelkedet

túlgondolt érzelmed kísérője
már nem az értelem

2017.09.26.

Kránitz Laura

Budapesten élek.

Mottóm: Edgar Allan Poe: Álom az álomban- című versének két sora.
Úgy érzem, megfogalmazza azt a hangulatot, világot, amely közel áll hozzám!
„Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.”

Aktívan 2009 óta írok, előtte kihagyásokkal.
Verseim fő témái: gondolataim arról, hogy látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok.
Szeretem a filozofikus gondolatokat, a tömörített, lényegre törő fogalmazásokat, az élet értelmét kereső boncolgató írásokat.
A szabad versformát kedvelem.
Érdekel minden, ami művészettel kapcsolatos, és kiemelkedik az átlagból.
Tartalmilag a tömörített formát szeretem.
.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned