mint egy prófécia…

…s ha elfogy az összes asztal
és nincs ki a széken marasztal
akkor mit teszel

kívülállóként hogy lehetsz beavatott

magányos ez az út
már a farkasok is halkabban ordítanak

mint az egy pontból szétágazó sugár
koszorút fon köréd léted

nehéz ez az adomány

2018.05.03.

Kránitz Laura

Budapesten élek.

Mottóm: Edgar Allan Poe: Álom az álomban- című versének két sora.
Úgy érzem, megfogalmazza azt a hangulatot, világot, amely közel áll hozzám!
„Minden, mi van e bús világon, álomba ködlő furcsa álom.”

Aktívan 2009 óta írok, előtte kihagyásokkal.
Verseim fő témái: gondolataim arról, hogy látom a világot, milyen hatások érnek. Kérdésekre kérdésekkel válaszolok, örök kételkedő vagyok.
Szeretem a filozofikus gondolatokat, a tömörített, lényegre törő fogalmazásokat, az élet értelmét kereső boncolgató írásokat.
A szabad versformát kedvelem.
Érdekel minden, ami művészettel kapcsolatos, és kiemelkedik az átlagból.
Tartalmilag a tömörített formát szeretem.
.

Tovább a kategóriában: « A hetedik szoba Gondolattöredékek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned