A KI NEM MONDOTT

Mennyi vászon, cipőtalp
és sarok vásott le rólam,
hány réteget, hajszálat,
és hámsejtet
koptattak el az ütközések
s gyújtottak fel
vadul burjánzó illatok !
Mennyi éjszaka birodalma és ékköve
ment rá egy-egy röpke élvezetre
s fordultak fonákjukra axiómák
tűnt napok barikádján !

Rég elvonult Göncölök nyomát
temeti most az űrbéli szél –
kihunyt csillagok pora
hull rólam
s fekete lyukak tátongnak
volt-örömök
és lázas véletlenek helyén -
de hadd menjen,
mi elmúlásra termett,
váljon porrá mi porból vétetett
s az atom hamuvá.


Csak egy tartson ki végig:
a soha ki nem mondott –
csak az forgassam folyton
mint nyelv alatti kincset,
hogy majd egyszer,
mikor nem lesz már száj, se nyál
se percem,
valaki rátaláljon
egy újszülött-galaxison.

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 14:52
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned