Az ismerős

A tömeg csak egy pillantást engedett.
Részemről egyoldalút, nem lettem
általa az észlelet tárgya.
Abban a szorult helyzetben,
mint nőktől körülvett,
nem volt nehéz az önmegtartóztatás.
Az operából jöttünk éppen,
hát ez volt a dal-út.
Az előző megállónál szállt fel,
csak, hogy tudd, szólt a feleségem.
Mi a következőnél hagytuk a villamost
az ellenkező részen el,
és, hogy te is tudd
miért volt neked olyan ismerős:
hát Gabriella az, a nagy akvarellezős,
sokszor megálltam képei előtt,
persze, ha őt is ott tudhattam
az alkotótábori, nem is oly távoli:
tavaly volt időben
azon a szent helyen,
a múzeumi csendben
mivel reggelente várt, kóstolgattam
azt a sor ízesített pálinkát,
amit nekünk hozott.

Stonawski József

Stonawski József
1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.
A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.
Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban (Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint magánkiadásban öt önálló kötetben a verseim.

Tovább a kategóriában: « Héjak Nyomtáv »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned