Tavaszi fáradtság

Egy-kedvem lapáton törmelék,
ferde fényben porszeplős komód,
bögre alján barna üledék,
kötélen lógó nyirkos trikók,

s a fiókban páratlan zokni.
hosszúlábú skandináv szék
hív, szivacspárnán kuporogni.
Agytápcsatornám tömi a gép,

s a tesze-tosza tasztatúra
tűri, hogy kopásig nyomkodom.
Betűi alatt szomorúra

szikkadt morzsák, a torkomon
március vézna, hideg ujja,
párkány bádogján öreg korom.

Molnár Jolán

Molnár Jolán
1960-ban születtem, Budapesten lakom. Eredeti szakmám textiltervező-rajzoló. A versírással 2003 táján kezdtem foglalkozni, bár addig is érdekelt a költészet, klasszikusok és a kortársak egyaránt.
Több helyen megjelentek verseim, netes irodalmi oldalakon, (pl. Porcelánszív folyóirat, Kaláka folyóirat, Bécsi Napló, Dokk, Poet, DMK antológiák) többször díjat nyertem Poet-es verspályázatokon.

Legfrissebbek a szerzőtől: Molnár Jolán

Tovább a kategóriában: « Attila örök Karneváli szabadság »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned