Álom keringő

Egy sarokban ültem, köröttem füst,
az asztalon pár üres pohár.
A napfény a függönyön ezüst,
vagy tán tört arany sugár.

Egy másik sarokban ő pihent,
köré szikrákat szórt a gondolat.
Köztünk lángoló, idilli csend,
takart el időt és gondokat.

Csak én láttam a futó képeket.
Felégtek utak, porlottak szép szavak,
valamit mondtam volna meglehet,
de csak néztem, szótlanul. Mily szép pillanat.

A falon az óra ritmust kattogatott,
fény a füstnek bókolt, tánc következett,
őt, mint álmot, e képnél hagytam ott,
míg retinámba égtek a rám gyúló szemek.

Ernst Ferenc

Szerkesztés alatt...

Tovább a kategóriában: « Zaklatás Mit titkol? »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned