EGY PRÓFÉTÁRÓL
Pilinszky Jánosra gondolva

Akkor talán még ő sem tudta,
hogy jelen időbe tett állításai
mind ott lesznek a jövőben,
az általunk bejárandó mostban,
s minden festékszagú sora
a mai lét precíz vektora.

Úgy írt, mint a próféta,
ki látomásaiból ismeri
a koponya-táj minden zeg-zugát :
mi már semmit sem adhatunk hozzá,
mert kerek-készet alkotott,
apróra kicentizett rajzot,
hol mint majdani csatatereket,
jelölte be a következményeket.

Akkor talán még ő sem tudta,
hogy jelen időbe tett állításai
már bútorozzák a jövőnket,
s mint kútmélyből látja
a holnap érkező fellegeket.

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 14:51
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « A versezet nőneme Illetékes varázs »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned