moly

molylepkegulyás fő a lámpabúra tövében,
roppan a kitin az erek alatt, sistereg,
és asztalhoz ültünk,
sárga vászonterítőhöz.
moslékízű késő este,
nyolc lábam magam alá húzom,
kicsapódott szuszogásom
nézem a visszatükröződésben,
csak hogy biztos legyek abban,
hogy létezem.
ezeket az életeimet nem tartom számon,
nem tudok írni. a hálóimba
fonódva lebegek, és
nem tudom, mi az a napfelkelte.

egészséges pázsiton kesergünk,
ez valamiképp leplezi elfojtásunkat,
hogy bárhol tudnánk keseregni.
erre születtünk,
szürke vasárnapokra
és véredényekre.
a lefolyóba ragadt hajszálakon
kapaszkodva
az életről beszélünk.
mintha hallana minket valaki,
és mintha csak magunkat akarnánk hallani.

Utoljára frissítve:2018. október 29., hétfő 10:04
Darázsi Fruzsina

2001-ben születtem Keszthelyen. 2018-ban részt vettem a sárvári írótáborban, és a 2016 óta működő Slam Poetry Zalaegerszeg alapítója, szervezője és rendszeres fellépője vagyok. Verseket korábban még nem publikáltam.

Legfrissebbek a szerzőtől: Darázsi Fruzsina

Tovább a kategóriában: « Tudom Kényelmes »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned