BETŰADÓS


Mikor felmart égtáj-arcok
kifordulnak,
mint sarkukból az ajtók,
s világtalan óvatosságod
fókuszában vagy egy szál homokóra,
magadból magadba szemerkélsz
sav-gyanút: talán tényként
fogantál valótlant,
talán hazudtál
vagy tetem-igazakat mondtál,
nem mindig gyötört
angyal-ököl, ha jött
a friss tüdejű átfúvás -
talán szétszedted már
a szeretet minden játékát,
mert hitted is, hogy játék,
egy használati tárgy az,
mi összetart két kezet
és burok lehet a mag felett -


Most istenektől koldulsz öleléseket,
hogy holnap szétszórhasd őket,
oszthasd számolatlan: b e t ű n k é n t.

Utoljára frissítve:2018. október 10., szerda 14:46
B. Tomos Hajnal

BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « A porszem kényszere Két ajtó »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned