Sírvers
J.A. fejfájára

Sajnos, arról nem tehetek,
hogy mint bábjukban a lepkék,
koponyámban el nem fértek,
a világizzású eszmék.

Mert míg botlott a nyűtt munkás,
s paraszt termett jajokat,
csak egy nőtt: a bősz elnyomás,
sajtolt ki újabb kínokat.

A törpén maradt gondolat,
s a dac szeszben oldott marka,
volt a nemzeti virradat
puha Achilles-sarka.

Én túlléptem e vak koron,
boron és csilló szerelmen,
áthágtam mi több: sorsomon,
hogy ragyoghasson az értelem.

Testem immár a férgeké
s a kálváriák nyugalma,
de ki szellemem keresné,
a mindenséget kutassa.

B. Tomos Hajnal

B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív és az Art’húr Gondola szerkesztője vagyok.

Tovább a kategóriában: « Tudom A porszem kényszere »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned