Saul fia
/Gondolatok Nemes Jeles László filmjére/


Dante nem ilyen
poklot képzelt
abban még volt méltóság
Ez itt a pokol
hétköznapi arca
időre jár
kiszámított ütemre:
Terelés, vetkőzés, fojtógáz, tisztogatás, hamu, víz…
Shnell-shnell!
Tizenkét perc-
s hamuvá válik az ember..
Shnell –shnell!
Terelés, vetkőzés, fojtógáz, tisztogatás, hamu, víz…
zsákokban a végtermék: szürke hamu …
Shnell-shnell!
A folyó némán nyeli a gyalázatot…
A halálgyár jól csiszolt gépezet
mindenki végzi a dolgát
Vágóhíd ez,
em-ber-fel-dol-go-zó ü-zem,
ahol az ember szót már ki sem ejtik,
„darabok” vannak itt,kérem,
fel-dol-go-zat-lan darabok,
s csak 12 perc…

Jól nézzétek meg,
ezzé lett az EMBER
a nagybetűs, Európában…
Itt hasadt ketté
itt törött el
az illúzió: EURÓPA,
„a civilizált, a humánus,
a toleráns, a befogadó…”
Itt süllyedt le egy földrész
a pokol tornácára…
Jézus már rég migrált innen,
s mindenki piréz lett..
„Oly korban éltem én e földön”
-visszhangzik a rég feledett költő…
s embert keres, új reményt
pokolból visszahúzót…

Nyíri Erzsébet

Önéletrajz –féle…

Minden versemmel igyekszem kilépni a szubjektum világából s érvényes üzenetet kiáltani a világba… talán lesz, aki meghallja, megérti…

Bár 12 éves korom óta írtam verseket, novellákat, ötvenen felül tört ki belőlem a közlés vágya…

2013-ban jelent meg első verseskötetem- életem „delén” túl… De tudom, hogy soha nem késő, ha van mondanivalónk a környezetünk számára…

Csepelen születtem, ez meghatározza életem,”rám írta kézjegyét gyárkémények fekete füstje”…

Zárt világ volt, szigorú, puritán… de itt tanultam meg a szolidaritást, a kötelességet, az adott szó becsületét…

A Jedlik Ányos Gimnázium francia tagozatán tanultam, a tudás tisztelet mellett már itt tudtam, hogy elkötelezettje leszek az irodalomnak, művészeteknek. Irodalmi színpad tagja voltam, iskolarádiót, faliújságokat szerkesztettünk társaimmal.

Innen a Szombathelyi Tanítóképző népművelő-könyvtár szakára kerültem-egy kis kerülővel.

Közel kerültem a népi kultúrához, ma is sok népdalt ismerek, éneklek.

Nyugtalanul kerestem önmagam: voltam művelődési ház igazgatója, telefonos kisasszony, könyvtáros, honvédelmi előadó, kommunikációs tanár, mentálhigiénikus.

Engem a szavak védtek meg, ha összezavarodtam a magán vagy közéletben… a szavak sűrítik a létezés esszenciáját, s ha benne van, ami „szép, jó és igaz”… képes válaszolni neked, képes utat mutatni…

Írni-olvasni áldás… kapcsolatba lépünk önmagunk rejtett lényegével, a tudatalattival és a tudat felettivel… az anyagi megtalálhatja szellemi lényegét…

Legfrissebbek a szerzőtől: Nyíri Erzsébet

Tovább a kategóriában: « A boldogság panaszdala Migráció »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned