Csípős üzenetek

Egy online netszatírra

Most kérkedik, hogy térdéig sem érek,
ki nemrég buzgón nyalta volna talpam,
s a neten trendi cuppogó talajban
csúszott-mászott, mint irodalmi féreg.

Hogy eltapossam, nem vitt rá a lélek,
bár (nem tagadom) volt, mikor akartam,
ha ágyékát egy laptoppal takartan
kínálgatta a kékharisnya népnek,

vagy ihletért a hold képébe révedt,
s a kamunickációs zűrzavarban
tangákig csordult szájából az ének.

Iszom söröm, s találgatom magamban,
szerelmes verset ma még hányan írnak
e mindörökké online netszatírnak.


Ugyan, nagyúr

Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatát
kérnem minek, hisz százszor többre vitte:
csak Önt emelte halhatatlan szintre
a fa körül kelt varjúkárogás,

hőssé avanzsált, mártírpózba állt,
s magát költőknél költőbbnek tekintve
mutathatja, hogy nem hajlik gerince,
és hány érdemrend még, ami dukál.

Itt lázítottak mások is, nagyúr!
S az irodalom kivetette őket,
és elvesztették egzisztenciájuk,

és legtöbbjük a kerekek alá hullt,
vagy túszaivá lettek az időnek.
Hol zsarnokság van változatlanul,

ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.


Hitel

A lázadást a bankománok ellen
egy gyermek kezdte, csak egyetlenegy.
S bár nem tett kárt a nagy portálüvegben
a kis kavics, mit dobott, egyre megy.

Hisz nagyobb bajt is okozhatott volna!
Az „emberiség” kivetette őt,
s a nevelési elvet megfontolva,
egy sorozatot rögtön belelőtt.

Majd médiahírt konstruáltak róla.
A diktátor úr (szerény, tiszta jellem)
a gyászoló családot felkarolta,

kaptak hitelt, járhattak templomokba
(az Úr kegyelme mindig véghetetlen),
és törleszthették hosszú részletekben,

hogy lázadtak a bankománok ellen.

Utoljára frissítve:2018. július 12., csütörtök 20:30
Szokolay Zoltán

Szokolay Zoltán


1956. szeptember 9-én született Hódmezővásárhelyen.
Gyermek Orosházán, diák Egerben és Budapesten volt.
Költő, műfordító, versmondó-előadóművész.
Fülöpszálláson él.
Honlapja: http://www.szokolay.net
Művei:
Nyílegyenes gyalogút (versek, Írmag, 2017)
Kivételes találkozások (versek, DéEmKá Szeged, 2017)
Bottal a fövenyre (versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2015)
Lassan, Atyám (versek, Írmag Könyvkuckó, 2012)
Betiltható bonctechnika (versek, Írmag Könyvkuckó, 2010)
Sörmentén Prága (útleírás, Hibernia Nova, 2002)
Keresem, akit képviseltem (publicisztika, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Kovácsházi keresztút (dokumentumregény, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Énekek összekapaszkodása (versek, Tevan 1990 --- eredeti címe A gyilkos megbocsát volt, melyet a kiadó önkényesen változtatott meg)
A fű majd újranő (versek, Magvető, 1985)
Az élő hal (versek, ELTE Eötvös könyvek, 1982)
Díjai:
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1/2-1/2, 1981, 1984)
Radnóti-díj (versmondóként, 1984)
az Irodalmi Jelen költészeti díja (2016)
Mécs László-díj (2017)


E-mail cím: zoltan@szokolay.net

Tovább a kategóriában: « Odaátra Trailer »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned