Ugyan, nagyúr

 

 

Ugyan, nagyúr, az Ön bocsánatát
kérnem minek, hisz százszor többre vitte:
csak Önt emelte halhatatlan szintre
a fa körül kelt varjúkárogás,

 

hőssé avanzsált, mártírpózba állt,
s magát költőknél költőbbnek tekintve
mutathatja, hogy nem hajlik gerince,
és hány érdemrend még, ami dukál.

 

Itt lázítottak mások is, nagyúr!
S az irodalom kivetette őket,
és elvesztették egzisztenciájuk,

 

és legtöbbjük a kerekek alá hullt,
vagy túszaivá lettek az időnek.

 

Hol zsarnokság van változatlanul,
ott azt szolgálja már Ön is, nagyúr.

Szokolay Zoltán

Szokolay Zoltán


1956. szeptember 9-én született Hódmezővásárhelyen.
Gyermek Orosházán, diák Egerben és Budapesten volt.
Költő, műfordító, versmondó-előadóművész.
Fülöpszálláson él.
Honlapja: http://www.szokolay.net
Művei:
Nyílegyenes gyalogút (versek, Írmag, 2017)
Kivételes találkozások (versek, DéEmKá Szeged, 2017)
Bottal a fövenyre (versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2015)
Lassan, Atyám (versek, Írmag Könyvkuckó, 2012)
Betiltható bonctechnika (versek, Írmag Könyvkuckó, 2010)
Sörmentén Prága (útleírás, Hibernia Nova, 2002)
Keresem, akit képviseltem (publicisztika, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Kovácsházi keresztút (dokumentumregény, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Énekek összekapaszkodása (versek, Tevan 1990 --- eredeti címe A gyilkos megbocsát volt, melyet a kiadó önkényesen változtatott meg)
A fű majd újranő (versek, Magvető, 1985)
Az élő hal (versek, ELTE Eötvös könyvek, 1982)
Díjai:
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1/2-1/2, 1981, 1984)
Radnóti-díj (versmondóként, 1984)
az Irodalmi Jelen költészeti díja (2016)
Mécs László-díj (2017)


E-mail cím: zoltan@szokolay.net

Tovább a kategóriában: « Egy online netszatíra Hitel »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned