Egy online netszatírra

 

 

Most kérkedik, hogy térdéig sem érek,
ki nemrég buzgón nyalta volna talpam,
s a neten trendi cuppogó talajban
csúszott-mászott, mint irodalmi féreg.

 

Hogy eltapossam, nem vitt rá a lélek,
bár (nem tagadom) volt, mikor akartam,
ha ágyékát egy laptoppal takartan
kínálgatta a kékharisnya népnek,

 

vagy ihletért a hold képébe révedt,
s a kamunickációs zűrzavarban
tangákig csordult szájából az ének.

 

Iszom söröm, s találgatom magamban,
szerelmes verset ma még hányan írnak
e mindörökké online netszatírnak.

Szokolay Zoltán

Szokolay Zoltán


1956. szeptember 9-én született Hódmezővásárhelyen.
Gyermek Orosházán, diák Egerben és Budapesten volt.
Költő, műfordító, versmondó-előadóművész.
Fülöpszálláson él.
Honlapja: http://www.szokolay.net
Művei:
Nyílegyenes gyalogút (versek, Írmag, 2017)
Kivételes találkozások (versek, DéEmKá Szeged, 2017)
Bottal a fövenyre (versek, Irodalmi Jelen könyvek, 2015)
Lassan, Atyám (versek, Írmag Könyvkuckó, 2012)
Betiltható bonctechnika (versek, Írmag Könyvkuckó, 2010)
Sörmentén Prága (útleírás, Hibernia Nova, 2002)
Keresem, akit képviseltem (publicisztika, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Kovácsházi keresztút (dokumentumregény, Írmag Könyvkiadó, 1994)
Énekek összekapaszkodása (versek, Tevan 1990 --- eredeti címe A gyilkos megbocsát volt, melyet a kiadó önkényesen változtatott meg)
A fű majd újranő (versek, Magvető, 1985)
Az élő hal (versek, ELTE Eötvös könyvek, 1982)
Díjai:
Móricz Zsigmond ösztöndíj (1/2-1/2, 1981, 1984)
Radnóti-díj (versmondóként, 1984)
az Irodalmi Jelen költészeti díja (2016)
Mécs László-díj (2017)


E-mail cím: zoltan@szokolay.net

Legfrissebbek a szerzőtől: Szokolay Zoltán

Tovább a kategóriában: « A jobbik rész Ugyan, nagyúr »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned