Te Hold

Már megírtak annyian te Hold
Megírtak okosan bután
szépen szerényen
ordítva kevélyen
sárgán fénylőn
halványan kéklőn.
Voltál már teli és fogyó
áldást és halált hozó
ragyogtál szerelmet ölelve
árnyadba bújt elveszettnek lelke
repültek hozzád földi hajósok
zuhantak felőled látó csillagjósok
Te Hold…Te
Fent vagy most is
míg nem ér a hajnal
azután halványulsz a Nappal
de figyelsz
Ugyanúgy kéken fehéren
várva az időd és árva íróid
Mint régen mint régen
Ott fent Az égen.

Utoljára frissítve:2018. július 15., vasárnap 12:41
Varga Zoltán

Rólam
Az élet túl hosszú, a világ meg túl macerás ahhoz, hogy megváltásával töltsük az időt. Bízzuk ezt szakemberre. Így. Születtem, szerettem, temettem. Sok itt az Isten, lettem csak ember.

68-ban megszülettem hát, lettem gyermek, s azt hiszem, ez az állapot a mai napig tart. Vezettem céget, írtam újságot, könyvet, éltem, ahogy tudtam, magammal háborúztam, mással sosem. Az irodalom iránti vonzalmam töretlen, ám áldva vert az ég, mert nem csupán olvasni, de írni is szeretek. Így ötvenévesen már ideje volna, hogy megmondja valaki. Hagyd abba Zoli, fölösleges. Vagy mondjon valamit.

Tovább a kategóriában: « A hit peremén Fájl/alom »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned