Ez lenne hát az életed

Ez lenne hát az életed?
   Hámok közt húzod az igát,
   összerakod, mi szétesett
   s amíg a munkát élteted,
   az együgyű, de rest világ
   minden nap durván rád kiált.

Ez lenne hát az életed?
   Felébredsz ötven év után:
   lábad tétován lépeget,
   szemed szokja a kék eget
   s tekintetedben oly bután
   egy kérdés fénylik délután:

Ez tehát a te életed?
   Félszegen várod a választ.
   Koldus vagy, ki nem kéreget.
   Vak vagy, ki nem lát fényeket.
   Részeg vagy, ki nem lel támaszt.
   Várod, hogy a sors kiválaszt.

Ez nem lehet az életed!
   Ez egy nyavalyakórság,
   amitől szíved szétreped,
   s hasztalan irkálsz szépeket,
   hiába vesz körül jóság.
   Álmodban szebb a valóság.

Utoljára frissítve:2018. július 15., vasárnap 12:40
Török Nándor

Bemutatkozás

„Nem vagyok bölcs és nem vagyok bölcsész. Nem vagyok bölcsész és ezt a költészetben szakmailag hátrányként élem meg. Máshonnét indultam és máshová is fogok érkezni, ha egyáltalán megérkezem valahová és nem tévedek el. Keveset tudok, kevesebb a belém sulykolt elméleti élmény és a fölöttem lebegő isteni sugallat. Ezért a valóságra hagyatkozom. Hol mélysége homályában tapogatózom, hol vibráló fényében szárnyalok. (Mindenképp elvakítva érzem magam) Sokszor nem tudom minden gondolatomat és érzésemet megfogalmazni, ezért egy állandó hiányérzet mardos, de talán jobb is így. Van, ami inspiráljon.

Ha fájdalomról írok az valódi földi fájdalmat jelent és a papírra vetett boldogságot sem élem meg oly bonyolultan és szárnyalón. (Ha a rózsáról írok, nemcsak a szirmok illatát, nemcsak a tüskék szúrását érzem, hanem a trágya természetes szagát is, mit ültetéskor a tövéhez tettem. Kérges tenyeremen érzem az ásó ismerős nyelét, bakancsom résein érzékelem és értékelem a kiloccsant öntözővíz pimasz tréfáját, s metszőollómon hallom lecsordulni az elfagyott hajtások megkönnyebbült sóhaját. De legtöbbet a körmeim alatti gyász és nyöszörgő derekam szemérmes suttogása mond el.)

Ez is egyfajta költészet, csak kicsit talán kiábrándító, hiszen ezekkel a dolgokkal senki sem szembesül szívesen.”

Török Nándor

(részlet: Ars poetica)

http: mek.oszk.hu/18300/18382/

Tovább a kategóriában: « Reinkarnáció A hit peremén »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned