Hajónapló

Péntek, október 13.

Irány kelet, északkelet.
Borús idő. A kapitány káromkodva
jár fel-alá a kabinjában. A Nap,
amely a hajó körül
kering, nem a miénk
többé.

Szombat, október 14.

Irány kelet. Reggel heves
széllökések, aztán szélcsend.
Délelőtt az egyik
utas elköszönt.
Gondolatban hazafelé
kormányozzuk
a hajót.

Vasárnap, október 15.

A kapitány leállíttatta a gépeket.
A csönd oszlopnyi
lábakon áll, lilásan feszül
rajtuk a bőr.

Hétfő, október 16.

Kártyázunk.
A kapitány a fedélzeti korlát
mellett áll, a vizet
nézi.

Kedd, október 17.

A vontatóhálóban férgek
és tengeri csillagok.
Az egyik matróz halotti
inget vesz fel,
és kijelenti:
mától ő a kapitány.

Szerda, október 18.

Egyre szilárdabbá válnak
az álom tárgyai.
Összezár fölöttünk
a felhőtakaró: nincsen már
mélység, nincsen már
víz sem.

Utoljára frissítve:2018. július 12., csütörtök 20:48
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Tovább a kategóriában: « Evangélium Hetes eső után »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned