A kövek még hallgatnak

Szamárháton, a tűző napon.
A tömeg őt élteti.
Mosolyog. Szédül, a gyomra
görcsbe rándul. Integet.

Meg fog halni. Pénteken,
mikor az öreg fák
a kertben
óvatosan megérintik
az eget.

Egy házra gondol. Egy nőre.
Próbálja elképzelni, de
csak a Teremtés
ábráit látja. Egyszerű,
fehér vonalak.

Változatlanok.

Utoljára frissítve:2018. július 12., csütörtök 20:51
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Tovább a kategóriában: « Az emlék marad Parúzia »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned