Az emlék marad

 

Mióta tudom, megfosztva állok,

a bordám között hiányod terjed,

az égbe szöknek tegnapnyi álmok,

miközben a tűz perzseli tested.

 

Papám, ma is a fájdalom éget,

a gyász sós könnye lelkemre marat,

habár pillanat-kérész az élet,

a hamu porlik, emléked marad.

 

Utoljára frissítve:2018. július 04., szerda 17:00
Permay Zsuzsa

Szerksztés alatt...

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned