A JEL

Amikor megszülettünk,
nem voltunk megjelölve:
lehettünk feketék,
sárgásak, hófehérek,
de nem járt menlevél
a bőrszínünk szerint.

Isten szemében csak
akár a lelkes állat
voltunk, míg nem került
fejünkre égi jel:
az Atya és Fiú és Szentlélek nevében
keresztvíz hullt reánk,
s ifjúként szent kenet.

E jellel jutni hozzád
pünkösdi láng-zúgásban
- tanítványként az Úrhoz –
olyan fényes halál,
mint díszes nászmenet!

Emeljük fel mosolygó
arcunk a teljességhez!
Várnak a megjelöltek
boldog testvériségben,
s elveszett földi harcok
kínját ezerszer mérve
lelked forró kelyhébe:
hűs cseppé lesz a vágy,
hogy Véle töltekezz!

Utoljára frissítve:2018. július 15., vasárnap 12:27
Jámbor Magnetta

Szerkesztés alatt...

Legfrissebbek a szerzőtől: Jámbor Magnetta

Tovább a kategóriában: « Szentek könnye A kapocs »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned