szerethetetlen


megszoktam már, hogy engem nem lehet szeretni.
nem igazodok, tornasor van, kicsi vagyok hátul
és a kilókban, tincsekben mért testemből – rettenet –
hiába árul szeretetet ingyen.
s ha volna a
léleknek mértékegysége,
a bőr kipárolgó illatának vegyértéke,
a jóságnak ujjlenyomata,
véletlenül mind hozzám tartozna, miként a
nevem előtt a doktor, a kisasszony vagy az asszony,
mint igazolványomban a régi fénykép,
várom, hogy tekintetem valakire hasson,
de örökre isten hátsó farmerzsebében lapulok
szerethetetlennek lenni.

Utoljára frissítve:2018. július 15., vasárnap 12:31
Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Rozsda Kapott versek »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned