Tanítás

Egész életemben azt tanítom némán:
hiányzol, mint leghosszabb éjszakán a kikelet.
Annyi télbe belesajdultam.
Álltam ajtók előtt, mint ódon szobrok kezükben maradt simogatásokkal;
mint hű kerti bohócok, s néha arcomra pingált valami hamis kikelet.
Félek, s féltelek, mert leszaggattak mások, s mert
egyetlen vagyok talán, kit nem érdekelnek díszeid.
Annyi kérdés dadog bennem.
Lehetek-e még jobb, mint a legrosszabbak?
Nyomot hagyhat-e, ha összeér homlokodon homlokom bélyege?
Csendes, de millió ölelésem birkózhat-e ott, ahova mások éveinek pörölye szállt?
Hiheted-e még, amire én mondom: "szivárvány" - a szivárványt.
Egy lusta ócska dalt csobog most az eső.
Nélküled nagyon vak az éjszaka.
És nem tudom meddig tart, amíg válladhoz bújva-bújhatok,
s fejem felett vérrögökké változtatod a vak csillagokat.

Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Mondd meg nékem! Rozsda »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned