Piros

hogy októberben piros égnek kell lenni, valahol természetes:
ég az avar, nagy rakások melegítik a határban a csendet
novemberben kihűlt tojások kettérepedt héjára esik az árny
amit bizonyára valami nagy vörös tűz vetett ide,
csak akkora, hogy sehonnan sem látni,
decemberben a karácsonyfák cikkcakkos ollója metszi ketté
égő égre és kármin földre a tájat,
januárban kifogytam az ötletekből, miért piros, mikor már
elszállt a vörösbor hatása
februárban csak álltam, mert nagyon fehér volt
és márciusban sem ébredt fel a hó alól
annyira féltem, hogy már keltegetni kezdtem
és hiába jött az olvadás, a földszín mint egy évszázados festmény
tompult,
hoztam mindent hogy gyulladjon s mikor nem fenyegettem aztán
fellapozott egy régi könyvet lángokkal teli boritóval
- Bengáli, - mondom, s rám hagyja: igen, a Bengáli tűz,
dobd szemétre vagy lángra
ha félt naplemente nélkül is meggyulladtak a ködök
nem tudtam, hogy mindvégig a lángok között álltam.

Utoljára frissítve:2018. július 12., csütörtök 14:08
Markovics Anita

Pécsett születtem, itt élek jelenleg is.
Informatikus, grafikus, francia nyelvtanár és szakfordító vagyok, e mellett még fotózással és újságírással foglalkozom.
Megjártam több helyen az irodalmi és informatikai szerkesztő pozíciót. Jelenleg egy országos zenei honlap számára írok cikkeket és koncerteket fotózok.
Tinédzser korom óta foglalkozom szépirodalommal. Kezdetben főként a vers körül forgott az érdeklődésem, manapság a próza felé is kacsintgatok: novellák és mesék is születnek tollam alól. 
A saját utamat járom minden téren, ahogyan versben is: erős képi világgal rendelkező, érzékeny, egyéni hangvételű versek jellemzőek rám, ezekkel igyekszem a kortárs nőirodalmat erősíteni.

Legfrissebbek a szerzőtől: Markovics Anita

Tovább a kategóriában: « Kegyelet Firka »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned