- Írta: B. Tomos Hajnal
- Kategória: Versek
- Megjelent: 368 alkalommal
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
- Nyomtatás
Földkényszer
Utakba nyomtatjuk
nyomaink,
emlékezetbe a vérző
köveket.
Tájakat tanulunk,
harmatjuk
kiül a szemünkbe,
mintha földkényszerre:
alkotunk,
hogy folyton megküzdhessünk
a tehetetlenséggel.
Fejtetőig ködben,
néha szólongatjuk egymást
a csönd ellenében,
és gyermeket nevelünk,
hogy legyen, ki viselje szívünk’,
ha majd egyszer
elengedi kezünket
a kényszer.

B. Tomos Hajnal
BEMUTATKOZÓ – B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív Irodalmi Folyóirat és a Gondola Kulturális Magazin szerkesztője vagyok.