A kétely fája

Méregeted a csúcsot,
a száz éves fát,
melyre még felröppenhetsz,
belátni végre a
mindig homályba bújt
szegleteket,
a korábban oly mesterien
elrejtőzött tökéletest,
a valahova mindig elvermelt
megnyugvást –
egyetlen pillanat (pillantás)
műve lenne felismerésed ...
de talán nincs is ilyen csúcs,
nem nőtt ekkora fa,
nem létezett soha
igazi megnyugvás.

Utoljára frissítve:2018. július 15., vasárnap 12:24
B. Tomos Hajnal

B.TOMOS HAJNAL
Első versemet 13 éveskoromban közölte a Brassói Lapok. Az akkori olvasószerkesztő, Lendvay Éva, bíztatott, írjak, küldjek még verset a lapnak, mivel –ahogy ő fogalmazott – valami ritka belső feszültséget, koromra egyáltalán nem jellemző lényegretörést észlelt verseimben. Én persze, továbbra is írtam, de csak a kis, vonalas füzetemnek, ugyanis több mint húsz évig senkinek sem mutattam meg alkotásaimat.Végül a továbblépés, vagy talán a megmérettetés vágya arra ösztönzött, hogy újra bekopogjak a költőnőhöz, aki a kezdeti meglepődés után rögtön pártfogása alá vette írományaimat és megszerkesztette első verseskönyvemet “A füvesasszony”-t. Máig 11 kötetem jelent meg, közülük 2 interjúkat, a többi verseket tartalmaz. A ‘90-es években a Brassói Lapok szerkesztője voltam, majd 2002-ig a Romániai Magyar Szó tudósítója. Jelenleg középiskolai tanárként keresem kenyerem. Mellesleg több internetes irodalmi közlemény munkatársa, a Porcelánszív és az Art’húr Gondola szerkesztője vagyok.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Tomos Hajnal

Tovább a kategóriában: « Nyomáspróba Szétesőben »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned