Álmomban

Anyám emléke ölelt körül
árnyéka nem volt, csak ragyogott.
Három nővérem öltöztetett,
négy bátyám tenyerén hordozott.

Felnőttünk mind. Csak anya tudta,
hogy lesz a semmiből valami.
Titkait mind magával vitte.
Becézném… késő már vallani.

Elszenderedett egy hajnalon.
Mindünkre íratta névjegyét.
Álmait csillagok vigyázzák,
nyolcfelé osztotta életét.

Utoljára frissítve:2018. október 11., csütörtök 19:03
B. Mester Éva

B. Mester Éva

Csak nyugdíjas koromban kezdtem el verseket írni. Addig csak családi ünnepek esetén, többnyire az asztalfióknak. Hét testvéremmel gazdag gyermekkorom volt. Felnőttként két gyerekkel magamra maradtam. Tettem a dolgom előbb közgazdászként, majd közgazdász-tanárként. A kenyérharcon túl ma már emlékeim, tapasztalataim és a családom adnak verseimhez témát, de nyitott szemmel járok a világban és érzékelem a lelkem rezdüléseit is.
Elsőként az Irodalmi Rádió fogadott be, ma már 5-6 irodalmi portál várja verseimet.
Egy kötetem jelent meg Csillagnász címmel, a második kötet előkészületei folyamatban vannak.

Legfrissebbek a szerzőtől: B. Mester Éva

Tovább a kategóriában: « Csukott szemmel Kiigazított pályaív »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned