Ittzes Ambrus

[Én nem hiszem, hogy hibázott anyám…]

Én nem hiszem, hogy hibázott anyám,
mikor megszült. A tettét mindig étett-
tem. S életem! Én ölre mennék érted.
De mégis rám ül néha a magány.

Te mit értesz az értelem fagyán?
Én azt, ha nem bocsát meg az, aki sértett,
s az oxigén és nem élet éltet.
A bú nyomot hagy koponyád falán.

A céltalanság ott vár rád az ólnál,
és le is vág akárha disznó volnál.
De ember vagy. Nem illet íly halál.

Jó kedved vére túl drága, hogy ontsák.
Az életkedv meg érték, bár bolondság.
S ha elveszíted, ő majd megtalál.

 

A vers a 2018-as Szonett Párbaj során született, 30 perces időkeretben, megadott rímek alapján.

Utoljára frissítve:2018. június 26., kedd 11:51
Ittzés Ambrus

Ittzés Ambrus 1999-ben született Budapesten. A sárvári írótábor többszörös díjazottja.

Legfrissebbek a szerzőtől: Ittzés Ambrus

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned