(a)gnózis

Kemény az ég. Hideg cement.
Hinta-palinta… palinta…
Hideg van. Megállt a hinta.
Hideg van, a nap már lement –

nem én vagyok az ott, ki lent
áll. Szétfolyik, mint a tinta.
ez nem a világ, csak minta,
Színtelen, de kikent-kifent…

héja ez csak a diónak.
Nem ember, csak alak, Zilált.
Ott lenn az udvaron, ki állt.

Úszik bennem száz facsónak,
véget ér majd ez maholnap,
majd az isten innen kiránt -

Utoljára frissítve:2018. június 25., hétfő 09:02
Siska Péter

1984-ben született Nyíregyházán. A Miskolci Egyetemen végzett, magyar szakos tanárként dolgozik. Verseivel 2004-ben a Kaleidoszkóp Versfesztivál díjazottjai közé került, és még ebben az évben tagja lett a Fecske Csaba által vezetett Új Holnap Stúdiónak, illetve a Fiatal Írók Szövetségének. Publikált többek között az Új Holnap, Zempléni Múzsa, Ex Symposion, A Vörös Postakocsi, Partium c. folyóiratokban, illetve több antológiában. Kötetei: Sztázis (2013), Párhuzamos királyságok (2015).

Legfrissebbek a szerzőtől: Siska Péter

Tovább a kategóriában: « Ferencváros Töredékes tanítások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned