Megöregedtem

Mert untam az alvást
és olvasni sem volt most kedvem
felkeltem hát s míg kávét főztem
szemed - tükrébe óvatosan néztem.

mit láttam kedvem nem vette
hisz öregedni szépen is lehet
mögöttem sorakoznak számtalan
oly nagyon szép évek – a rosszat
esténkét már feledem…

bár reggel nehezebb kelni
az első kávé még nem ébreszt
csak ülök némán – füst száll felettem
észreveszem – a tegnapot feledtem
a holnappal a mát keverem…

ha indulok csak lassan
de olykor már fáj a maradás
ujjaim is elveszejtik az akarást
vállamon teher az a sok év
léptem botladozz apró köveken
még a tegnapok álmát keresem…

dolgom még el sem végzem
széket keresek
aztán csak ülök – emlékezem
és félreteszek mindent
magam biztatom – majd holnap
vagy aztán – tán holnapután
az éjszaka sem vár reám…

Mert untam az alvást
és olvasni sem volt most kedvem
felkeltem hát s míg kávét főztem
szemed - tükrébe óvatosan néztem.

Kozák Mari

Az életem java tanítással telt el, és tanulással.
Mindig vonzódtam az irodalomhoz, gyönyörködtettek a versek, mesék - magam is próbálkoztam az írással már fiatal koromban. Aztán valahogy hátat fordítottam mindennek - három gyönyörű gyermekem lekötötte minden pillanatomat.Vagy 15 évvel ezelőtt kezembe került egy régi mesém - megmutattam kis tanítványaimnak - tetszett nekik - én meg újra írni kezdtem. Először csak meséket, majd verseket. Néhány csoportban megfordultam már, mire meg mertem mutatkozni nyilvánosan is. Aztán bátrabb és bátrabb lettem - kaptam jó szót, kaptam dorgálást, de nem hátráltam.
Egy szörnyű tragédia megtanított arra, hogy másoknak is segítenek verseim, prózáim.
Több Antológiában megjelentem már. Saját könyveim vannak - versek, prózák, mesék. Van egy önálló oldalam, ahol megmutatom magam, ahol elvesztett fiamhoz írt írásaim szólnak anyákhoz, apákhoz, családokhoz.
Nekem az írás az életem, a megélt és átélt pillanatok, a másoknak segítés, a csodák várása és megmutatása. Talán sikerül, talán vannak akik megállnak egy pillanatra és velem gondolkodnak, velem örülnek vagy éppen sírnak.
Hiszem, hogy egy vers, egy mese, egy történet is segíthet feldolgozni a fájdalmat, szájszélre kérhet egy mosolyt, tenyérbe ültethet egy álmot.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned