Csak fújnak a szelek…

Fázom - hideg magányom
hiába gombolom össze
nem ad meleget – odaátról
borzongatón fújnak - őszi szelek

pedig újra tavasz van – megint
eljött köszönni hozzám
a hajnal harmatot önt szememre
vakul bennem – a boldogság

te sem vagy már nekem – hiába
fogod néha reszkető kezem
beléd fagyott az én magányom
csak törik jéggé a szelek

néha álmodunk – akkor is őszt
a felhők mind feketék
kiborítom a színes tintát - nézd
szürke lesz körbe az ég

estétől – reggelig tart
hogy melletted is fázom kedves
néha rád takarom mosolyom
nem nevetsz – értem reszketsz

Fázom - hideg magányom
hiába gombolom össze
nem ad meleget – odaátról
borzongatón fújnak - őszi szelek.

Kozák Mari

Az életem java tanítással telt el, és tanulással.
Mindig vonzódtam az irodalomhoz, gyönyörködtettek a versek, mesék - magam is próbálkoztam az írással már fiatal koromban. Aztán valahogy hátat fordítottam mindennek - három gyönyörű gyermekem lekötötte minden pillanatomat.Vagy 15 évvel ezelőtt kezembe került egy régi mesém - megmutattam kis tanítványaimnak - tetszett nekik - én meg újra írni kezdtem. Először csak meséket, majd verseket. Néhány csoportban megfordultam már, mire meg mertem mutatkozni nyilvánosan is. Aztán bátrabb és bátrabb lettem - kaptam jó szót, kaptam dorgálást, de nem hátráltam.
Egy szörnyű tragédia megtanított arra, hogy másoknak is segítenek verseim, prózáim.
Több Antológiában megjelentem már. Saját könyveim vannak - versek, prózák, mesék. Van egy önálló oldalam, ahol megmutatom magam, ahol elvesztett fiamhoz írt írásaim szólnak anyákhoz, apákhoz, családokhoz.
Nekem az írás az életem, a megélt és átélt pillanatok, a másoknak segítés, a csodák várása és megmutatása. Talán sikerül, talán vannak akik megállnak egy pillanatra és velem gondolkodnak, velem örülnek vagy éppen sírnak.
Hiszem, hogy egy vers, egy mese, egy történet is segíthet feldolgozni a fájdalmat, szájszélre kérhet egy mosolyt, tenyérbe ültethet egy álmot.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned