Nem így indult

a percek percek maradnak
de mi sorsot tapasztunk belőlük
kiköltött életünk etetjük-itatjuk
és mikor röpképes elengedjük
végleg
de addig
többnyire befejezetlen vályogvetések
lassított filmek a gyorsulásról
és háborúk
csóksorozatvetők
elaknásított aurák
érintéstankok
azt mondják ez a dolgok rendje
azt mondják ez sínek nélkül is pályaudvar
azt mondják
pedig nem így indult az utazás
de ki emlékezik a fényre
ki képes emlékezni a kézre
mely rámosdatta az Időt
és az ölelésre
melynél őszintébb sohasem lett

ki lát többet a fészek pereménél

Kelebi Kiss István

Önkép

1947-ben születtem Budapesten. Népművelőként és reklámgrafikusként dolgoztam.

Jelenleg nyugdíjas vagyok.

Nem voltam. Vagyok. Nem leszek. A középső szakasz művelőjeként, megpróbálom befogni a mellettem elsuhanó valóságot: elmével, kézzel rögzíteni a lehetetlent.

Verseim jelentek meg:

a Magyar Napló, Hitel, Folk Magazin, Föveny, Néző • Pont folyóiratban, valamint a Holló László, Az év versei 2013 (és más) antológiában.

Négy kötetem van:

Négyszögletű galaxis (magán • 2007), Fernando Pessoa kőgalambjai (Alkotóház • 2009), Komódversek (Alkotóház • 2014), Vándorcirkusz (Magyar Napló • 2015)

Tagja vagyok a Kőbányai Képző-és Iparművészek Egyesületének.

Nyolc egyéni és tizenhét csoportos kiállításom volt.

Legfrissebbek a szerzőtől: Kelebi Kiss István

Tovább a kategóriában: « Sisak híján Caprice, capture »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned