ÁTITATÓDÁS

Ráday utca, nyara vénasszonyoknak,
szél-sodorta kabátok kavarognak,
íme a nepper
belső zsebében bankjegykötegekkel,
ez az ő miniatűr Bibliája,
néha beleszippant, kíváncsi illatára,
és már az este jár eszében,
mikor pár lapnyi bölcsesség ellenében
friss női húst kap, lüktető halacskát,
és az egész napi udvariasság,
a „geldvehszel, cséndzs” megalázó priussza
felrobban benne, mint merénylővel az utca.
Íme a hosszúhajú,
karcsú, izmos fiú,
aki kötélről csüngve alpín-technikával
dolgozik, és a házfal
könyve egy réteggel, egy lappal naponta
vastagabb lesz, bár nincs, aki kibontsa,
és elolvassa a belézárt hieroglifákat,
viszont a pénzből a fiú kijárhat
az Alpok finom hórétegeit lapozni.
Ott meg feszül a gurtni,
két deltás
munkás
viszi a bútort, pakolja a platóra,
mire a Kálvin-téren körbeér az óra,
valakit máshová költöztetnek,
s nem hatja őket ez meg,
hisz nap nap után úton vannak,
jó néhány éve annak,
hogy elkezdték, s csak sercintenek, ha a néni
könyvszekrényét mégis révedve nézi.
És főleg ülnek sokan a Ráday utcában,
hivatalnokok, szinglik, turisták is jó páran,
és a gondolatritmust követve
felszáll a poharak liftje meg le,
és a benne utazó utasnak,
akit kortyonként lapoznak, iszogatnak,
töménynek kell lennie, mint jó kötetnek,
melyet élfóliáznak, beköttetnek,
hogy bármikor a polcon álljon,
és leugorva átszakítsa a nájlon
világ burkolatát, akár Papp Laci ökle,
szesz és könyv és élet így itatódnak át egymással – örökre.

Lackfi János

Lackfi János (születési neve: Oláh János; Budapest, 1971. május 18. –) József Attila-díjas magyar költő, író, műfordító, tanár, Nyugat-kutató, fotós.
Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.
1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a Kreatív Írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett.
1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.
Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.
Hat gyermek édesapja: Simon (1992.), Margit (1995.), Dorottya (1997.), Johanna (1999.), Ágnes (2002.) és Julianna (2015.). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája.
Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Lackfi_J%C3%A1nos

Tovább a kategóriában: « Csak a perc célKereszt »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned