nézőpontok


1
nem vetettem senkinek játékból sem gáncsot
ha valamit tettek mások irigység helyett
büszkeség töltötte be szívem mikor kicsi volt
nem hagytam sírni a gyermekem hiába ellenezte
a szakirodalom éjszaka is mellemre vettem
régen kiismertem a jósággal kikövezett utat
de máig sem tudom miért olyan sok a kő
amiben elbotolhatok
2
már nem írok földindulásokra
nem elég tartós a glóbusz kérge
szép lassan elvándorolnak tőlem
a tárgyak az ég csillagokból előre
gyártott fejfát ácsol három h-betűvel
kezdődő lejáratott szóval
összeszegezném de szertefutnak
3
magamban élek mint messze ágazó folyó
naplementekor lángoló szenvedélyüket
elviselhetőre hűteni habjaim hangulatába
merítik kezüket a szerelmesek
napközben hullámaimon gyermekek
kövekkel kacsáznak nagyokat rikoltanak a győztesek
a magány tengere felé tartok
ahol összefutnak nagy tettek kis visszhangjai
medremben hétköznapok örvénylenek
fájó emlékek fakó plakátjai
gondolok egyet zúgóimmal elsodrom valamennyit
nem sírok értük mert akkor árvizemmel torkig lesznek
a házak megfulladnak a föld alatt alvó magvak
és az emberek szíve teleszalad kétségbeeséssel
4
megtanultam hogyan kell megrövidíteni
az árnyékom ismerem a halál cicomáktól mentes
házát tágas és nyirkos többször jártam ott
de hiába marasztalt visszavágytam a nyárba
hogy tüzébe dobhassam szelíd üzenetem
még nem száradtam ki
két túlpartom van
minden csak nézőpont kérdése

Pethes Mária

1955. január 24-én születtem, Budapesten.
Költészetem Péli Tamás festőművész oldalán teljesedett ki, aki nyolc évig társam, alkotótársam volt. Halála után elhagytam a fővárost és Agárdra költöztem.

2006 óta Agárdon vezetem az alkoTÓház-at, ami - azon túl, hogy az otthonom – egy nyitott ház, ahol állandó Péli Tamás emlékkiállítás látható. Rendhagyó irodalmi órákat tartok iskolások részére, A virtuális alkoTÓházban: www.alkoto-haz.hu internetes oldalon kortárs költők műveit publikálom. Az alkoTÓház fennállása óta 30 könyvet jelentettem meg. 2013-ban létrehoztam az Artificium-díjat, amit minden évben egy alkotónak átnyújtok.

A magyar kultúra jelentős személyiségeit láttam az alkoTÓházban vendégül. Többek között Juhász Ferenc Kossuth-díjas költőt, Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművészt, Duló Károly filmrendezőt, Féjja Sándor filmesztétát, Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművészt, Kunhegyesi Ferenc, Kelebi Kis István, Baditz Balázs és Szigeti Szabó János festőművészeket, Kahy-Horváth Lajost érdemes művészt a Kultúra Lovagját, továbbá költő barátaimat ...stb.

Anya és nagymama vagyok. A fiam 39 éves, informatikus rendszermérnök és zeneszerző. Unokám nyolcéves kislány.

A verseimben lévő tájképeket a Velencei-tó ihleti. Hobbiként mandalákat és üveg dísztárgyakat festek.

Eddig megjelent műveim:
Se bújva se áldva – versek, 1999
Szerelem koldusa- versek 2001
Lelkem Atlantisza versek, 2003
Marionettjátékos – versek, 2007
Barbizoni elégiák – versek, 2008
Magyarország formájú kő – versek, 2009
A táj kristályszerkezete – versek, 2010
A mulandóság stációi – versek, 2011
Aláírom a szabadságteret – versek, 2012
Kivágott nyelvű harangok – versek, 2013
Zenekar – regény, 2013
Egy vagy a közös térrel – versek, 2014
A végtelen képmásai – versek, 2014
A szerelem dagerrotípiája – versek, 2015
A szabadság ikonjai – versek, 2016
A remény katedrálisai – versek, 2017
Az összetartozás ideje – versek, 2018

Tovább a kategóriában: « A virradat jászolánál Sisak híján »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned