Parafrázis – Anna Ahmatova – Megjöttél c. versére

Megjöttél – vártalak

Kopogott a szél az ablakon.
Nyitottam. Hangod jött legelöl.
Késtél, mondtam – kacsintott szemed.
Tenyeredből szállt most felém,
az elkésett üzeneted.

Virágot hoztál. Kék orgonát.
Illata vállamhoz hajolt. Várt
velünk a megszépült pillanat.
Most ülj mellém. Hallgass velem,
csak nézd, nyiladozik a rózsa.

Bocsásd meg hazugságaimat.
Mindig érted. Sosem nélküled.
Tavaszt álmodok, hűs szelet,
léptedbe virágot ültetek.
Elfeledem. Nélküled félek.

Kopogott a szél az ablakon.
Nyitottam. Téged vártalak.
Nem mondtam késtél. Álltam ott,
jajdult bennem a fájdalom.
Szél jött. Elpihent a vállamon.

Kozák Mari

Az életem java tanítással telt el, és tanulással.
Mindig vonzódtam az irodalomhoz, gyönyörködtettek a versek, mesék - magam is próbálkoztam az írással már fiatal koromban. Aztán valahogy hátat fordítottam mindennek - három gyönyörű gyermekem lekötötte minden pillanatomat.Vagy 15 évvel ezelőtt kezembe került egy régi mesém - megmutattam kis tanítványaimnak - tetszett nekik - én meg újra írni kezdtem. Először csak meséket, majd verseket. Néhány csoportban megfordultam már, mire meg mertem mutatkozni nyilvánosan is. Aztán bátrabb és bátrabb lettem - kaptam jó szót, kaptam dorgálást, de nem hátráltam.
Egy szörnyű tragédia megtanított arra, hogy másoknak is segítenek verseim, prózáim.
Több Antológiában megjelentem már. Saját könyveim vannak - versek, prózák, mesék. Van egy önálló oldalam, ahol megmutatom magam, ahol elvesztett fiamhoz írt írásaim szólnak anyákhoz, apákhoz, családokhoz.
Nekem az írás az életem, a megélt és átélt pillanatok, a másoknak segítés, a csodák várása és megmutatása. Talán sikerül, talán vannak akik megállnak egy pillanatra és velem gondolkodnak, velem örülnek vagy éppen sírnak.
Hiszem, hogy egy vers, egy mese, egy történet is segíthet feldolgozni a fájdalmat, szájszélre kérhet egy mosolyt, tenyérbe ültethet egy álmot.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned