Vonatból nézvést

Egy mittudomén állomásnál
nem állunk meg. Csak lassítás.
Erre voltunk programozva.
Ez az utazás.

Mellettünk a vágányon teher,
felette mázát veszített
víztorony feje bóklász.
Lehet üzemen kívül

egy üzemen belül,
ami szintúgy üzemképtelen,
kihaltság. Kong az embertelen
uralom a táj felett,

nem fáj, csak kellene:
és itt jönnek a tlan-tlenek,
fosztogatni, ha más erre képtelen.

Stonawski József

Stonawski József
1948-ban születtem Budapesten, Martfűn élek.
A középiskolát Jászberényben, a Lehel Vezérben végeztem.
Szakirányú felsőt pedig Csepelen.
Legtöbbet a Tisza Cipőgyárban dolgoztam, főleg fizikai munkakörökben.
Szabadidőmet mindig jól kiegészítette a faszobrászat és a versírás.
Antológiákban, irodalmi folyóiratokban (Parcium, Liget, Napút) jelentek meg,
valamint magánkiadásban öt önálló kötetben a verseim.

Legfrissebbek a szerzőtől: Stonawski József

Tovább a kategóriában: « szimultán Csendestárs »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned