szimultán

drámát játszottunk, Hitchcock kezébe való
furcsán kreált történetet, valami angol humor
volt az egész, vér folyt, a gyilkos meg közben
viccet mesélt, a sikolyt talán jobban
rettegték. de azt mi éltük meg,

ócska pisztolyt csempésztünk a színfalakra,
ami el is sült, valami dalok is zengtek,
fals volt az egész, kicsi a kar napidíja,
prűd közönség, pár szomszéd, nagyon ráértek,
meg volt szeretők, hátul röhögtek,

segged tapogatta mind, akik hozzád fértek,
benne volt a jegy árában, eljátszottunk
a gondolattal, mire lennénk képesek egymásért
primer mód, de nem sikk már az önfeláldozás,
őrülten lehet csak játszani valóságot,
szögesdrót köztünk, meg duma, rímekbe szedve,
zsivaj, egymás szavába vágva, tönkretett
szövegkönyv,

remegő negyvenes égő szál dróton, ihaj
meg csuhaj, kirügyezik a tavasz egy göröngy
alatt, amiről kiderül, hogy varangyos béka,
és elugrál az erkölcsi tanulsággal lustán,
ennyit a mi drámánkról, holnapra
felébredünk, és játszunk tovább szimultán

Tiszai P. Imre

"67 éves vagyok, tehát már nem fiatal. Mindössze hat éve írtam először valami versfélét, de vallom, hogy a költészet egy fertőző állapot, aki megszereti az örök rabja lesz. Szeretek írni"Talán a novelláim jobbak mint a verseim, mégis a verseket igazán magaménak" A lelkem írja őket. Őszintén, nyíltan - lehetőleg egyszerűen - vigyázva nyelvünk szépségére.
Nem engedem, hogy költőnek nevezzenek, mert nagyon messze vagyok az igazi költők szintjétől. Ma Magyarországon sok ezer ember aposztrofálja magát költőként - van aki nevéhez ragasztja a titulust (ez nagyon visszataszító) - de véleményem szerint talán ha tíz ember fog maga után maradandó nyomot hagyni.
Nem mondhatom, hogy sikereket értem el az írásaimmal. Mindössze egy kisregényem jelent meg, azon kívül pár novellám, pár versem folyóiratokban és antológiákban. Örülök annak a szintnek is, hogy nem kell a megjelenéseimért fizetnem, mások kérnek tőlem írásokat. A Napkút éves antológiáiban és a Kanadai Kaláka irodalmi folyóiratban rendszeresen megjelenek.
Vallom, hogy nem csak alanyi költőként kell írnunk, de figyelni kell a minket körülvevő világra is, a társadalomra, embertársainkra és a jóért, szépért küzdjön is a költő, még akkor is ha ezzel veszít a népszerűségéből. Ez valahol a dolgunk."

Legfrissebbek a szerzőtől: Tiszai P. Imre

Tovább a kategóriában: « Ébredet Vonatból nézvést »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned